A föld alatt, villogó neoncsövek közt, természetes fénytől elzárva, tömegben utazni. Kínosan ügyelni arra, hogy ne nézzünk senki szemébe, közömbösen bámuljunk át az utastársakon. Az utazás körülményeit a legérzéketlenebbül túlélni. Telefont nyomkodni, helyet kaparintani. Ilyesmi érzés metrózni. 

A metrózás reneszánsza

Alexey Kondakov ukrán fotóművész újrahangolta a metrók világát, szakrális jeleneteket, reneszánsz és barokk mesterműveket illesztett az aluljárókba és metrószerelvényekre. Zavarba ejtő a koszos ülésen méltóságteljesen elhelyezkedő Szűz Mária a karon ülő Jézuskával, a hájredős puttók és a misztikus hangulatot teremtő angyalok.

Kondakov manipulált képei bizarr hibridek, az olajfestmények, freskók és fotók egyvelegei. Az eredeti környezetükből kiemelt csoportképek, kompozíciók a nagyvárosi szennyben próbálják méltóságukat megtartani és katartikus pillanatokat nyújtani. 

Shusaku Takaoka japán grafikus Leonardo, Michelangelo és Botticelli ikonikussá vált alakjait öltözteti fel vagy éppen át. Szegény Vénuszt a habokból és a kagylójából egyenesen a metró kapaszkodója mellé illeszti, egy flitteres buliszettben. 

A sejtelmességet a kihívó testtartás váltja fel Takaoka képein. Mona Lisa sem takargatja bájait. Leonardo mindent eltakart, amit Takaoka megmutat.

Olcsóbb kis nő itt, mint a Louvre-ban...

 A metrózó tömegbe a szorongó Vincent van Gogh is felszállt. Elég eltökéltnek tűnik ebben a szürke tömegben.

Fojtogató magány

Itt már semmi szakrális vagy mitikus nincs. Csak az üresség, a fojtogató magány. Mintha a föld alatt még a problémák és a nehézségek is nagyobb súllyal nehezednének az emberre. 

Edward Hopper az amerikai nagyvárosok társas magányát örökítette meg hiperrealista képein. 

A lengyel festőművész, Marta Zamarska a melankólia, a bánat festője. Elmosódó képein a szomorúság nyomot hagyott.

Susu

R.Szabó Zsuzsa

Ad, elvesz, kér, üt, imádkozik, összefonódik, leválik, elenged. Eltakar, eltol, ökölbe szorul. Egy kéztartást érzelem, vágy, ösztön formál.

A testbeszéd biológiailag kódolt. Leleplezi a hazugságot, plusz érzelemmel tölti meg a szavak mögött megbújó tartalmat. Felfed és elárul. A kéztartás, testtartás a verbális kommunikáció kísérője. Néha többet mond minden szónál.

Pár megrendítő, megindító kéztartásban a szív rejtelmei vannak. A kéz a szerelem ezer árnyalatát képes kifejezni. Olyan hétköznapi gesztusokban is találni mélységet, amelyek egy sajátos megvilágításban és kompozícióban nyernek szimbolikus értelmet. 

Intim érintésre elernyedt, kemény fizikai munkára befeszült kézfejek egy egész történetet sugallnak.

Gondolj bele, hányféle kéztartásod van egy nap! 

 Susu

Fotók: www.pinterest.hu

A lélek játszótere

Egy igaz barátra váró mackó kis füzetbe jegyzeteli a világról szerzett tapasztalatait Timo Parvela filozofikus tartalommal dúsított Mérleghinta című könyvében. A finn író meséjének hőse mérleghintázni vágyik, társra vár, egy másik lényre, akit bizalmába fogadhat. Még gyerek, de olyat keres, amire mindenki vágyik, egy életen át.

„Nem lehet hintázni, ha a mérleghinta másik végén nem ül senki.”

A mesében végig Pi lelkének játszóterén vagyunk A mackó megjárja az eget, ahol a Holdtól  megtanulja, hogy a bizalom, a kölcsönös egymásrautaltság az alapja a nappalok és éjszakák váltakozásának, hisz a Hold bízik a Napban. Az égitestek világát elhagyva újra az emberek és állatok világába kerül, ahol további felfedezéseket tesz. 

„A hintázásból nem lesz semmi, ha nem figyelsz a másikra.”

A  mérleghinta a szeretetéhség, az egymásrautaltság szimbóluma, mindezek mellett a világ egyensúlyát jelképezi. Pi jegyzetfüzetében, olyanokat, melyek a kicsik „tarisznyájába” kerülhetnek, afféle gyermek füves könyvként. Pi mindent a mérleghinta felől közelít meg, mindent a mérleghinta kapcsán fogalmaz meg. A Finlandia Junior díjjal, Finnország legrangosabb gyermek- és ifjúsági irodalmi díjával büszkélkedő Virpi Talvitie rajzaival illusztrált mesekönyv végén egy furcsa csavar van: Pi talán nem is medve...

Timo Parvela: Mérleghinta, Cerkabella Könyvkiadó, 2008

 Nem mindig úgy szeretünk, ahogy a másik vágyik rá

Egy esetlen kis pingvin és egy segítőkész kisfiú találkozása mutat rá az igaz barátság mibenlétére Oliver Jeffers könyvében. A pingvin és a kisfiú című mesekönyv annyira megható és bájos, hogy még a könnyem is kifolyt olvasás közben. A kisfiú ugyanis egy reggel egy szomorú pingvint talál az ajtajában.

Azt gondolja, hogy eltévedt, vagy haza akar találni, ezért elviszi őt a Déli-sarkra. Otthagyja, gondolván, most a kis jövevény hazaért. A pingvinke azonban egy esernyőn utazva a kisfiú utána megy. A megható meséhez maga a szerző készített illusztrációkat, de animációs mese is készült a történetből. 

Oliver Jeffers: A pingvin és a kisfiú, Pozsonyi Pagony, 2016

Elveszett lelkek gazdit keresnek

Módra Ildikó szimbólumokkal, metaforákkal színesített meséjében  mesehősök nem készen kapják a boldogságot, hanem stációkon mennek keresztül. A Trapp című könyvben egy cirkusz befuccsol. A gyerekek már inkább tévéznek, nem járnak cirkuszba, már nem kíváncsiak a cirkuszi majomra és a galambidomításra, a bohóc bukdácsolásaira és a kötéltáncos bátor egyensúlyozására.

A cirkusz feloszlása után sem esnek kétségbe, megtanulják szeretni és elfogadni önmagukat, megtanulnak alkalmazkodni a körülményekhez és minden léthelyzetből kihozni a legjobbat. 

Van Gogh Mona Lisával flörtöl, Vénusz a metrón kapaszkodik, Michelangelo Ádámja szelfizik. Shusaku Takaoka japán grafikus vicces képeket kreál a művészettörténet legismertebb festményeiből, freskóiból, szobraiból. A leghíresebb festők és szobrászok közismert alakjait és kompozíciót helyezi 21. századi nagyvárosi közegbe.

Leonardo valószínűleg a szívéhez kapna, ha meglátná, hogy a 4 évig festett sejtelmes mosolyú Lisája levetkőzött és pasizik is.  Shusaku képein Mona Lisa kimászik a képkeretből, dögösen átfesti a haját és gördeszkázik, címlapon pózol, strandon kólázik, Vincent van Gogh-ot ölelgeti.

Mona Lisa magánélete

 Csajok a múltból a jelen divatikonjaiként

 Az ember teremtésének pillanata kicsit másképp

Van Gogh címlapon

Szegény Vincent, ha tudta volna,hogy egyszer címlapra kerül,talán jobban vigyáz a fülére...

Michelangelo kigyúrt testű Ádámja és Botticelli erotikus Vénusza a 21. század városi forgatagában megtalálták a helyüket.Mondhatni, reneszánszukat élik...

Susu

Kutyás vagy? Szerinted is több a kutya egy háziállatnál? A kutya barát, társ, cinkos, hűség, türelem. Egy megható, felkavaró, lélekemelő könyvet ajánlunk Lilyről, a pici, csupaszív tacskóról.

A Lily és a polip katartikus élményeket nyújtó regény, amelyben egy tacskó és gazdája közös életének rítusait, szokásait ismerhetjük meg. Érzékeny, finomhangú, szimbólumokkal teli regényt írt Steven Rowley. Saját tacskójának, Lilynek az elvesztés miatt érezte úgy, hogy meg kell örökíteni kettőjük közös kalandjait és az elválás, a gyász folyamatát. Lily társ volt, barát, örök kapocs. A polip a betegség szimbóluma, aki fokozatosan beépül a szerző és kutyája életébe. Gonosz és kikerülhetetlen. Kettejük harca a betegség, a polip ellen, a felelevenített múlt, a rengeteg kedves együttlét megkönnyezteti a kutyás és kutyákat szerető olvasót. Rowley identitásának, útkeresésének folyamataiban fontos társ Lily, aki halála után is vigyázza gazdája életét.

Ha szívedbe zártad Lily történetét, a tacskó múltját és a könyv sikerét a facebookon is követheted.

A kép forrása: Stewen Rowley - https://www.facebook.com/pg/mrstevenrowley/photos/?ref=page_internal

Steven Rowley: Lily és a polip, Agave Kiadó, 2016

Susu

A világháló a második otthonunk, kényelmes, szerethető hely. A párhuzamos valóság színterein igyekszünk magunkat izgalmasan felépíteni, népszerűségre törekedni. Inkább élünk a virtuális térben, mint a valóságban. Mindez rengeteg új jelenséget generált.

Klausz Melinda A közösségi média nagykönyve című kötetében szétboncolja, miként működik a mindent behálózó, új távlatokat nyitó social media. A könyvből kiderül, hogy mit keresnek a neten a grammatikai nácik, a lájkvásárlók, a márka-evangelisták, és hogy mit takar a hosszú farok jelensége.

A közösségi médiamarketinggel foglalkozó szerző felvázolja, hogy egy cég, vállalkozás hogyan építheti fel magát az egyes közösségi platformokon, milyen trükkök, hirdetési stratégiák, mérési módszerek léteznek

Durva számok

A legújabb jelenségekre is frissen reagáló könyvből megtudhatjuk, hogy az amerikai internetfelhasználók háromszor több időt töltenek blogok olvasásával, mint a közösségi oldalakon vagy e-mail-fiókjukban. Napi szinten 75%-uk olvassa a blogokat. Mi több, a fogyasztást és vásárlást is befolyásolja, alakítja a blogok tartalma, hiszen az amerikai fogyasztók több mint 60%-a vásárolt már blog ajánlása alapján terméket vagy szolgáltatást.

A Facebookra naponta körülbelül 936 millióan jelentkeznek be. Ha hihetünk az adatoknak, ma Magyarországon 4,6 millió Facebook használó van, a legtöbb felhasználó 25-35 és 35-44 éves korosztályból kerül ki.

Reklámimpulzusok tekintetében is megdöbbentőek a számok. Az átlag magyar fogyasztót naponta 2500-3000 reklámimpulzus éri. 255 tv-spot, 350 óriásplakát, 177 sajtóhirdetés, 136 rádióreklám. Ezekre már nagyrészt immunisak vagyunk, be sem fogadjuk őket.

Éden Hotel, fogyás, Vágó István

Mi a közös ebben a három dologban? 2015-ben a magyar netezők a Google-ben ezekre a személyekre, kifejezésekre kerestek a legtöbbet: Éden Hotel, Vágó István, Charlie Hebdo, Violetta-koncert, fogyni akarok.  Ezek mellett népszerű volt még Csobot Adél, Rékasi Károly, A szürke ötven árnyalata és a Wellhello is.

Mit hoz a jövő?

Az online tér mint másodlagos valóság, néha szerethetőbbnek, kényelmesebbnek tűnik, mint a valóság. Épp ezért bár ténylegesen beleköltözni lehetetlen, a kiterjesztett valóság alkalmazások már a két dimenziót összemossák. Klausz Melinda könyvében néhány elképesztő újdonságot is bemutat. Például az orosz AR Door nevű ügynökségnek azt a húzását, melyben az ügyfeleknek már nem is kell felpróbálni a boltban a ruhát és a próbafülkék előtt sorba állni. Az ügynökség egy olyan kiterjesztett valóság alkalmazással állt elő, melyben a vásárlók a ruhát a levegőben végzett egyszerű kézmozdulattal tudják kiválasztani a katalógusból, az üzletben lévő webkamera felméri az ügyfél testképét és „rászabja” az öltözetet. Így a vásárló körbeforogva, saját magán is megtekintheti a kiválasztott holmit.

Az egyre gyorsabb ütemben fejlődő technikai újításokat a legszemfülesebbeknek már nem elég csak követniük, be is kell vezetniük saját cégük, vállalkozásuk online reklámmarketingjébe.

Klausz Melinda: A közösségi média nagykönyve, Athenaeum Kiadó, 2016

R. Szabó Zsuzsa

Egy cuki tollgombóc, néhány öntudatos gomba és egy doboló egér éjszakai kalandját meséli el Lanczkor Gábor a Gufó és a gombák című mesekönyvében. A dagadt szemű bagolyka meséjének képei olyan hatást keltenek, mintha lelkes gyerekkezek vágták volna ki a figurákat újságpapírból. 

Gufó nem tud repülni. Kudarcát még a Hold előtt is szégyelli. Szeretne szülei segítsége nélkül vagány módon repkedni. Ez nem megy olyan egyszerűen. Odújából kizuhanva földből kinövő csiperkeseregbe botlik. A holdfényben masírozó gombák izgalomba hozzák a bagolyfiókát. Béla, az egér elmeséli a kíváncsi bagolynak, hogy a gombák titkos földalatti telihold-buliján fog zenélni. Gufó izgatottan huhog, tudja, hogy valami nagyszerű élmény vár rá.

Gufót az éjszakai zenés mulatságon annyira magával ragadja a zene, hogy felszáll a levegőbe. A repülés csodálatos élményét magába szívva visszatér odújába.

Gufó, az édes kis duzzogó bagolyfióka nekem annyira megtetszett, hogy gyurmából el is készítettem magamnak. A Style magazin újságírójaként pedig cikket is írtam róla a Baba-mama rovatunkba. A Takács Mari izgalmas vizuális világával kiegészülő mese 4 éves kortól ajánlott.

Lanczkor Gábor-Takács Mari: Gufó és a gombák, Csimota Kiadó, 2016

R.Szabó Zsuzsa-Susu